Azt mondják a fotósok, hogy a téma a földön hever…vagy nem. Inkább szaladgál vagy felmászik egy fára és huncut tekintettel nézi a fotóst.
Egy régi vágyam teljesült végre… nagyon szerettem volna mókust fotózni, de az általam ismert helyeken soha nem találtam egyetlen egy kis szőrmókot sem. Egy fotóstárs elvitt a népligetbe, ahol elmondása szerint teljesülhet a vágyam. Már az első percben, ahogyan néhány lépést tettünk megláttam egy mókust…hihetetlen itt tényleg van mókus!
Szorgalmasan kattogott a gépem még akkor is, amikor tudtam, hogy biztosan nem lesz jó a kép, mert messze is van meg annyira izgatott voltam, hogy az 500-as tele csak úgy táncolt a kezembe. Jól felkészültem, hoztam nekik ennivalót meg magamnak is egy keveset, akkor persze még nem tudtam, hogy a mókusok is inkább a kakaós kiflit szeretik.
Sétálgattunk csak úgy céltalanul majd elértünk a Király dombra, ahol pad, egyéb oda nem illő dolog és nagymennyiségű szemét is szét volt dobálva, jelezve, hogy erre bizony természetet szerető és tisztelő emberek is megfordulnak. Körülöttünk pedig mindenhol mókusok bukkantak fel hol a fán, hol az avarban keresgélve. Leültünk az egyik padra a másikra meg kitettünk egy kis mókuscsalit…hátha felbátorodnak és közelebb jönnek. Sokáig rá sem hederítettek, majd egyszer az egyik odajött az egyik és elkezdett falatozni. Már lehetett fotózni…a sokadik kép után a kezem remegése is kezdet alábbhagyni és sikerült néhány egészen elfogadható képet csinálni. Egy kis ízelítő képekben a mókus túráról. by Flame
