Tegnap vacilláltam, hogy kinézzek e az erdőbe, vagy sem. Kis unszolás azért kellett és engedtem a csábításnak. Ez megint az az időszak amikor rohanás van az erdőben. Cserkelés közben egyszer csak -szél ok, lassan, óvatosan, halkan közlekedek- nem úgy átváltanak, hanem átviharzanak előttem az állatok. Következő nyiladéknál szintén hasonló jelenségre figyeltem fel, majd inkább leültem a nyiladék szélén és vártam. Néhány perc elteltével megoldódott a rejtély. Két ember, az egyiknek vállán egy igen szép agancs. Hívtam is vadász ismerősöm, a terület gazdáját, sajna nem volt elérhető. Azért készítettem egy két képet róluk. Jó fél óra múlva, a területet ellenőrző vadászokba futottam -előttem meg egy 40 fős bika rudli futott-, akiknél érdeklődtem, vannak e kint engedéllyel rendelkező agancsozók. A válasz nem volt meglepő, egy kurta nincs, volt. Akkor számoltam be a látottakról, fényképekkel demonstrálva a helyzetet. Rögtön el is indultak irányukba. Közben a meghajtott bikák közül valaki könnyebb lett a jobbos fejdíszével, amit fényképezés után kint hagytam a területen. Talán hiba volt... most gazdag lehetnék :DD
Haza felé menet sem volt egyszerű, a másik területről -ahová még járunk- éppen mászott ki egy ember, aki pont a kerület vezető vadász ölébe pottyant. Még éppen hősünk volt megsértődve, mikor szóvá lett neki téve, hogy milyen rongálást végez. Az ember esze áll meg, hogy amikor kérdőre vonják, még ő fenyegetőzik...
Ennyit az erdőjárásról, erdőzúgásról.
