Az elmúlt időszakban, nem, hogy fotózni, de még az erdőben sem jártam. Azért ez az információ nem teljesen fedi a valóságot, hiszen két hete voltam kint vagy két órát az erdőben. A felmelegedő idő is megteszi a hatását, az állatok már korán reggel eltünnek az erdőben. Kezdődik a tavaszi, nyári kutatás, járkálás a jószágok után.
Ismét megszaporodnak majd az őzgidák zaklatásai, április-május hónapban. Nem tudom mikor fog egy generáció úgy felnőni, hogy végre felfogja, hogy az egyedül lévő gida az esetek döntő többségében nem elhagyatott. Gyakran, az erdőben a kutyáját a sutára uszító, bocsánat! sétáltató - mert milyen jó vicc -, evolúciós géntorzulásban szenvedő egyedek miatt következik be. Majd következik a fenyegetőzés, mikor az állatkertek, vadasparkok nem tudják befogadni a kis "árvákat". Az egyik oldalon nagyon szép, mikor a természet védelméért kiállunk, de a másik oldal már kicsit döcögősebben megy, amikor helyesen viselkednünk is kéne. Nagyon is igaz a mondás, "A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön". Azt hiszem, ha ezen gondolat szellemében élnénk..., de nem is akarom folytatni, hisz mindenki tudja mire gondolhatok, ha egy kicsit is természet szerető.
