Folyamatosan le vagyok maradva magammal szemben. Egyszerűen nem tudok eljutni az erdőig sem. Mióta ellopták a felszerelésem kétszer már jártam kint, de csak nézelődés volt ez, nem más. Kicsit ki kell szellőztetni az agyam! Nehezen viselem belülről ezt a vívódást, folyton feltörnek bennem az emlékek és egyszerűen csak hiányzik. Viszont, hogy történjen valami, meg lett javítva a régi lesünk, így van hová kijárni aludni. :)
Remélem ha csak hajnalban is, de sikerül kijutnom egy párszor, és elülnek bennem a viharok, lecsillapodom és megnyugszom.
Ki kell használnom az időt, mert véletlen (szándékosan) nálam maradt a barátom gépe, ezzel nyertem magamnak szűk két hetet, hogy esetleg valami értelmesebb képet összehozhassak.
