Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros, ami nem az ottani alacsony fizetésekről kapta a nevét. Zoli barátom meghívására mentem, eme barátságos kis helyre. Itt a Vértes lábánál, a Bakony kezdeténél szép bikák élnek. Ha szeptember, akkor a nász, a szarvasbőgés ideje. Ma hajnalban egy kávé leküzdése után mentünk az erdő felé... A délelőtti órákat egy laza kis cserkeléssel töltöttük, majd a helyi ital forgalmazó egység után, megreggeliztünk a pékségben vásárolt finomságokból.
A cserkelés, tuti egy bosszú volt Zoli részéről, a pár évvel ezelőtti közös fotózásunk miatt. Az egész erdőt velem pókhálóztatta le. Hiába magasabb nálam vagy 10 centivel, de akkor is sikerült neki... A baromi melegben vittem a vizét és szinte minden cucc az én vállamat nyomta. :) :)
Lestrapáltan vágtam neki a délutáni fotózásnak, ami délelőtt kezdődött. Jó kis séta után, megérkeztünk egy csendes kis tavacskához. Ennél a kis tónál telepedtünk le, várva a hatalmasabbnál hatalmasabb bikákat, amik majd a vízben dagonyázva, fejüket rázva üvöltenek bele a forró szeptemberi délutánba. Majd nem így történt... a víz, a forróság stimmelt, délutánra már az üvöltésnek is meg volt a kellő ereje, de bika az sehol. helyettük disznók, viszont hihetetlen élményt nyújtottak. A sok malac rohangálása a sásban, a tó átúszása és egyéb vicces jelenetek. Köztük Zoli barátom remeklésével. Zoli új gépén, számára -számomra is- ismeretlen részeket próbált életre kelteni, köztük a HD minőségű videó készítését. Bekapcsolta, majd szépen páztazta a területet, a közeledő malacokkal, kocákkal, látszott a szemében az öröm, hogy fantasztikus kis jeleneteket örökít meg. Néhány perc után, megbökte a vállam és közölte, hogy van egy kis probléma a videóval... elfelejtette átkapcsolni a gépet videó módba, helyette két percig élőkép módban csak magát szórakoztatta. Buktuk a filmet. :)
A végére el kell áruljam, nagyon jól éreztem magam, fantasztikusan jól szórakoztam és Zoli nagyon jó házigazda volt. Köszönöm az élményt!
