Munka előtt, munka után kis ejtőzés ráfér az emberre. Konkrétan a lesben próbáltam eleget tenni ennek a kis időtöltésnek, de nem hagytak. A szárazság számomra meghozta gyümölcsét, de az állatok nem biztos, hogy olyan kitörő nagy örömmel fogadják ezt a helyzetet. Péntektől már jön az eső...
A leshez menet is még sok vadat láttunk, dámokat, gímeket, muflonokat, de nem fotózható közelségben és elegyben. Már nyolc körül igen meleg volt és keresték a vizet az állatok. Emlékeztet a pár évvel ezelőtti nyárra, hogy már annyira szomjaztak, hogy nem érdekelte őket az ember közelsége sem. Most még itt nem tartunk, még a figyelem nem lankad annyira, mi sem példázza jobban, hogy a lesben ülve, a kémlelő nyíláson keresztül kiszúrt magának a fák közül a bika. A csalódást feledtette velem egy kis rókafi, szegénykém csak három lábát tudta használni. De azt nagyon. Így hát sajna róla is ekképp készült emlékkép, csak úgy "rókafuttában".
Szerencsére később visszajött, és én is jobban vigyáztam még a mozgással is. Olyan trappolással, zajjal jöttek, hogy egyszerűen nem tudtam elképzelni milyen állat, ember vagy mifene tart felém. Már azt hittem az öreg Entek indultak meg Vasudvard felé. Fantasztikus élmény volt nézni, ahogy berontanak a vízbe hűsölni. Örültem, mikor megláttam Ernőt a teknőst, már aggódtam, hogy valami baj történhetett vele, hisz már hetek óta nem találkoztunk. Valami lukat láttam a páncélján, remélem nem valami komoly sebesülés.
