"Vadkeszi"

Azt hiszem megoldódott a nagyvad-fotózási mániám. Már nem kell erdőben mászkálni naphosszat, elég ha kiülök a teraszra, feltámasztom a gépet és már lőhetem is a képeket. Hogy miért...? Mert beköltözött három jóképű ifjonc a temetőbe, de néha azért még az ovit is meglátogatják. Szegény emberek akik kis meghittségre vágynak, elhunyt szeretteik közelében, azok most kissé sokkolt állapotban szaladnak fűhöz fához. Az a vicces, hogy még én is sok hívást kapok, hogy segítsek valahogyan. Vadász ismerőseim, barátaim is rengeteg hívást kaptak, helyi lakosoktól, rendőrségtől. Csak annyit tudnék tanácsolni, hogy a gyerekek ne akarjanak játszadozni velük, mert bármennyire is szelídnek tűnnek, vadállatokról van szó. Nehéz nekik megmutatni az otthonukba vezető utat. A felnőttek pedig ha erőteljesen rákiáltanak az állatokra, akkor odébb fognak állni. Mindig biztosítsunk nekik menekülési útvonalat, ne szorítsuk sarokba, mert balesethez vezethet.

Kis kiegészítés: Vasárnap dél körül és még este felé is próbáltuk felkutatni a nyomokat, de nem sikerült rá akadni. - mert három disznó azért hagy némi nyomot -. Széttúrnak mindent ami az útjukba kerül kaja után keresgélve. Állítólag van fénykép róluk, majd igyekszem megszerezni, ne csak a száraz betű tenger legyen eme virtuális papíron.