Tegnap titkos küldetést hajtottunk végre. Célja titkos. Legalább is addig, míg nem sikerül megvalósítani. Ha ezen a télen nem sikerül, akkor már csak jövőre lehet rá esély. Van a fejemben még egy két olyan kép, aminek a megvalósítása nagy örömet okozna. Szerettem volna ködben fotózni szarvasokat, vaddisznókat, egyéb állatokat, de ez is csak idén valósulhatott meg először. Majd lehet elküldöm valamilyen megmérettetésre, talán díjazzák valamivel... kézfogással, vállveregetéssel.
Elsődleges cél, most a kreativitás volt. Nem tudom sikerült e, de törekedtem, a nem dokumentarista képábrázolásra. Igyekeztem belevinni valami mást, kis havat, jeget, ellenfényt, sziluettet...
A reggel jól indult. Előző nap végig szakadt az eső, azért imádkoztam, hogy másnap legalább ne essen. Ez bejött, de az út olyan szinten le volt fagyva, hogy második sebességi fokozat is sok volt helyenként. Az első 10 km-es úton össze tudtam szedni laza fél órás csúszást. Ha már lúd akkor legyen kövér alapon, más nem is hiányzott mint a köd. Parádés napnak nézünk elébe, ha ez így marad, gondoltam. De nem. Nem maradt így szerencsénkre. Kisütött a nap és rögtön minden nagyon jó lett. Nagy szerencse volt, hogy szinte minden nap van etetés -ezzel szemben itthon szinte üresek az etetők, igaz nincs az a hatalmas tartós hideg- és ezt az állatok is tudják. Működik a Pavlovi reflex. Természetesen az ember kihasználja az ilyen lehetőséget. Ha nem muszáj nem kutyagolok napestig, inkább lesből megyek a biztosra. A legtöbb esetben, etetésen készítik a fantasztikus felvételeket a fotósok, akkor miért is ne próbálkozzak? Próbálkoztam. Megpróbáltam kiválasztani egy megfelelő helyet, hogy ilyen és olyan fényekkel is lehessen képeket készíteni.
Igazából a nagy áttörést vártam, mostanában leginkább szarvasokat szeretnék a kijelzőn látni. Most is őket vártam, de sajnos nem jöhet minden össze. Azért sikerült összefutni egy kis cukisággal...
Valahogyan elkóborolhatott a többiektől, vagy nem is tudom, mert később találtunk rá a nagy csapatra. Alig 300 méterre voltunk egymástól, csak volt köztünk egy kisebb erdősáv egy dombbal, ezért nem tudtunk egymásról. Mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, sikerült az érdeklődés középpontjába kerülnöm. Nem hiába, ez az Ikrek szülöttjének az egyik adottsága. :)
Megérte sokáig maradni a gyönyörű, szinte már verőfényes teliholdas napon. Ha a tervezett titok nem is jött össze, attól még sok élménnyel lettem ismét gazdagabb.
