Nagyvad-fotózásról, fotózásról...: Kab-hegyi emlékek

Mottók...

"A természetfotózás olyan tevékenység, amely sok örömet okoz. Fontos azonban, hogy tiszteletben tartsuk az állatokat és az élőhelyeket, ha másért nem, hát legalább azért, hogy megőrízhessük azokat a nagyszerű helyszíneket, ahol közös szenvedélyünknek hódolhatunk."

(Gilles Martin)

„A vadfotózásban a természethez való közelítés önmagában is ellentmondásos. Bár kimeríthetetlen, egy-egy állat viselkedése szinte vég nélküli variációs lehetőséget kínál, a környezet, a saját nézőpont, a modellel való kapcsolatteremtés alig befolyásolható. Türelem! Mindig meglep, ha akár a természetfotózással, akár a képzőművészettel kapcsolatban felbukkan ez a szó. Nem értem, hogyan lehet türelemről beszélni egy Van Eyck képpel, vagy akár a természetfotózással kapcsolatban. A türelem soha nem tette volna képessé Eycket bámulatos képeinek megalkotására. A művességnek, a részletgazdagság egységének ilyen fokára a felfedezés, a megismerési vágy szenvedélyével lehet csak eljutni.. ."

(Nagygyörgy Sándor)

"Az erdők nyugalma a létezésem része lett. És valóban, ha behunyom a szemem, olykor át tudom változtatni a hangos társalgás vagy a forgalom zaját a páviánok vagy csimpánzok kiáltozásává, a szél zúgásává az ágak közt, vagy a tengerparton megtörő hullámok harsogásává. Ajándék, hogy rendelkezem ezzel a képességgel, amit az erdőtől kaptam, és amiért mélységesen és végtelenül hálás vagyok."

(Jane Goodall)

Oldalak

2018. január 2., kedd

Kab-hegyi emlékek