Megint elérkezett az idő, a várva várt szeptember. Minden vadász, fotós és természetkedvelő ember kedvenc időszaka, a szarvasbőgés. Persze ez nem úgy megy, hogy megrohanják az éppen ideálisnak vélt helyeket... Mindennek meg van a maga ideje. A tar-vadak szépen összeállnak, tehenek, ünők, borjak egy csapatban vannak, az anyák és borjaik közt elérkezik az elválás ideje, hogy a tehenek hamarabb fogamzó képesek legyenek.
A tehenek java része kész a fogantatásra, melyet nagy izgalommal szagolnak ki a rudlihoz csapódó hím példányok, akik még nem azok az igazi hárem bikák. De próbálkozni kell, hisz az öröklés minden példány számára fontos, elengedhetetlen.
Idén elmarad a gemenci kiruccanás, pedig év elején igen csak készültünk rá, de ez a vírus helyzet is sok természetben és csapatban elkövetendő összejövetelnek gátat szabott. A felmelegedő időjárás velejárója a késői és rövid ideig tartó bőgés. Emlékszem volt idő, amikor már augusztus végén lehetett hallani, a kiemeltebb gímes területeken meg üvöltött az erdő. Az egyik legszebb zene az őszi erdőben. Személy szerint nekem a barcogás is nagy élmény, pláne, ha olyan élmény párosul hozzá, mint két éve. Imádom mikor az embert körbeveszik és körül barcogják. Nem véletlen az angol nevük - fallow deer -, hiszen szinte hűen követik az embert. Minket is nagyszerűen megkerültek és egy darabig kellő távolból jöttek mögöttünk. Néha-néha ránk barcogva. Kellemesen borzongós élmény.
Visszatérve a gímek nászához, itt még csak most kezd indulni, már egyik másik hallatja a hangját, de ettől még nem nedvesedik a tehenek bugyija.
