Bizonyára sokan ismerik és szeretik magát az embert, a vadászt és természetesen az írót és írásait is. Nagy meglepetés volt számomra a sorstól, hogy pár éve megismerkedhettem Norbival, talán az egyik FEHOVA kiállításon, mikor a VKE standján dedikálta, ha jól emlékszem első könyvét, de lehet a második volt már. Nem olyan régen elevenítettük fel, hogy Detki Jocika néni a dedikálás alatt elolvasta a könyvét, pedig már akkor bőven elmúlt nyolcvan. Természetesen, mint mindig, rögtön a legnagyobb őszinteséggel el is mondta véleményét.
Tehát valahol itt ismerkedtünkmeg, mutatkoztunk be egymásnak, de ritkán ülepszik le az ilyen nagy zsibvásárban az ismerkedés. Teltek, múltak az évek, a FEHOVA-k és egyszer egy nyári nap délutánján egy ismerős hang köszöntött, mikor épp az erkélyen tettem-vettem. Éppen házat, lakást kerestek kis városunkban. A projektjük célhoz is ért és azóta ez az ismeretség úgy gondolom egy barátságba, vadászbaratságba ment át.
Szeretem írásait, és olvasom, mára már gyűjtöm könyveit. Tetszik a fogalmazása, kicsit "feketeistvános" vonala, igaz itt nem olyan emberiek az állatok. Legutóbbi kötete áll szívemhez igazán közel - hisz mára már én is kutyás lettem -, mely részben pár éve a szivárvány útra költözött kutyájáról írt novellája, a Kutyaélet.
Hát így kezdődött... és most szerettem volna, ha itt is olvasható lenne néhány írása, vagy könyvének ízelítője.
Köszönöm, hálás vagyok érte!
