Most végre alulmaradt a már szinte szokásossá vált köd. Míg a lányok otthon a betegágyat nyomják, addig kiszöktem a természetbe immunrendszeremet erősíteni. Jobban örültem volna, ha Kitti is kitudott volna jönni, tetszene neki a vadak sokasága. Ahogy felmelegedett az idő, úgy tünt el a rengeteg hó, helyette csak a rettenetes sár maradt. Alig lehetett közlekedni az erdőben még gyalog is. Nagyon sok etetőhelyen -szórón- megmaradt a víz, nehezítve az állatok etetését.
A késő reggeli órák ürességétől eltekintve egész szép mozgás volt. Eddig -miközben e sorokat írom-, négy dámon és egy megriadt süldőn kívül, egy közel harminc versenyzőből álló bika rudlit, és épp e pillanatbanelőttem átvágtázó mufloncsapatot láttam. Közben befutott három őz is. Mire jó az okostelefon... Menet közben is tudom írni a blogomat. Sajnos képeket majd a legközelebbi alkalommal tudom csatolni. Néha megéri, ha egy kis hevenyészett lest fabrikál magának az ember. Sok érdekes dolgot láthat, tapasztalhat.