Vadorzás

Az szótár szerint: "az idegen területen a vadászatra nem jogosítottnak vadászata, illetőleg a vadaknak elfogása. Egyes vidékeken a vadorzót lesipuskásnak, orvvadásznak is hívják."

Elérkezett a pillanat, amikor pár szót ejteni kell erről a nem éppen humánus "vadászatról" ennek is egyik ágáról a hurkolásos módszerről.

Nem is olyan rég olvasgattam egy könyvet, mely "Dr. Elek Balázs: A vadászszenvedély bűncselekményei - Vadászbalesetek, vadorzás, vadvédelem" címmel jelent meg. -E könyvben nem csupán jogászok számára gyűjtötte össze közérthető stílusban mindazon jogi előírásokat, amelyek a vadászat gyakorlása során büntetőjogi következményt vonhatnak maguk után. A kötetben a szerző a vadorzókkal kapcsolatos magatartástól kezdődően, a vadászbalesetek értékelésén keresztül, a kóbor állatok elpusztításáig bezárólag szinte minden olyan eseményt feldolgoz, amelyekkel a gyakorlatban mind a hivatásos, mind a sportvadászok kapcsolatba kerülhetnek-. Talán lehetne kötelező olvasmány is a vadorzóknak... Ha jól emlékszem ekkor tájt jutott eszembe, hogy talán meg kéne említeni, hogy igen is létezik még a vadorzás, de mivel inkább fotós témákat szeretnék itt megjeleníteni ezért elvetettem. Mostanáig.

Az ok, hogy megint előtérbe került, egy igen kedves barátom felhívása, képei. Íme:



Gyönyörűek, ugye?..



... Akkor mégis minek hurok-csapdákkal nyomorítani az életüket?!

Gy.k.: lásd mindkettő nyakában lévő hurokból lógó drótkoloncot! Vajon leszedi majd az, aki így próbálta - illegálisan - elejteni őket?!.. (Hogy ha már nem sikerült, legalább további sérülések veszélye nélkül élhessenek...)



Mivel nem vagyok vadász ember, ezért pontos információkkal sem rendelkezem a témában, viszont mint vadat, természetet, erdőt szerető embert, mindig is izgatott ez a téma. Van néhány tanulmány, dolgozat a tarsolyomban, amiből talán egy-két ide vágó részletet idézhetnék. Mivel a vadorzás is napjainkra már elég szervezetten működik, mellyel több tízmilliós károkat is okoznak a vadgazdaságoknak, talán olybá is tűnhet, ha valaki feszegeti ezt a kérdést, akkor talán darázsfészekbe is nyúlhat. Talán Róka László írása stimmelne a témához, aki hajlandó volt belenyúlni abba a bizonyos fészekbe: "Sajnos felbecsülhetetlen értékű vad esik áldozatul a hurkos-csapdás vadorzó tevékenységnek is. A vad megfogásának és elejtésének ezen ősi formája régi időkre nyúlik vissza és a 21. század küszöbén sem tűnt el a feledés homályában. A történelem folyamán a lőfegyverek fejlődésével párhuzamosan, a csapdás vadelejtési módszerek egyre inkább elítélendőkké, tiltottá váltak. Igaz, a túlszaporodott ragadozók optimális szinten tartására ma is használatosak a lőfegyvereken kívül más módszerek az apróvad védelmében, de ellenőrzötten és nem törvénytelenül. Az 1892-ben Budapesten megjelentetett "A vadászati ismeretek kézikönyve" még egy egész fejezetet szentelt a fogószerszámoknak, de - már akkor is - kizárólag csak a ragadozó fajok gyérítése volt a cél.
  Napjainkban az őz a vadorzók első számú zsákmánya. Hurkokat, csatokat helyeznek ki a territoriális viselkedésű vad útvonalára. Ezek az egyszerű berendezések brutálisan végeznek a beléjük keveredett állattal. Csak a Győr-Moson-Sopron megyei Rábaközi Vadásztársaság területén az idei tavaszon annyi fémdrótból készített hurkot szedtek össze a vadászok, hogy akár érdemes lett volna azt elszállítani egy fémfölvásárló helyre. Felbecsülni is lehetetlen, hogy vajon mennyi őz esik ilyen módon áldozatul egy-egy évben. Ám, hogy mennyi ezek között a vemhes suta és a százezreket érő bak, azt senki nem tudja. Nagy valószínűséggel ezek is ugyanott végzik, mint legálisan elejtett társaik, talán a vendéglők gyertyafényes asztalán, vagy a bevásárló központok polcain.
  Nem lehet belenyugodni abba, hogy nem tehetünk mást, mint bízunk benne, méltán világhírű magyar vadállományunk nem válik a már-már hivatalosan is elfogadtatott megélhetési bűnözők martalékává. Talán a tisztességes vadászok és a rendőrök fokozott ellenőrzései meghozzák majd a kívánt eredményt. Hinnünk kell abban, hogy az eljövendő, beígért anyagi jólét talán az erkölcsöt is olyan szintre emeli, amely hatásos fékként működik a természeti értékeink területén is. Nem szabad hagyni, engedni a vadászati hagyományok és a természeti ismeretek nélkül is kizárólagos kalmárszellemben nevelkedjék az a nemzedék, akik közül majdan kikerülnek a jövő vadászai."

Azt hiszem érdemes ezen elgondolkodni, nem az én tisztem felhívni bárkinek is a figyelmét, de megemlíteni lehet...

Zárszóként csak annyit, remélem Edina tájékoztatta a vadászokat erről az eseményről és sikerült az állatokat megmenteni. Szivesen folytatnám a beszámolót, lehetne a "Megmenekültünk..." és a "Megbűnhődtek..." a következő címek.
Még egy utolsó apróság: 1996. évi LV. törvény, a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról
A vadvédelmi bírság

84. § (1) A vadászati hatóság határozata alapján vadvédelmi bírságot köteles fizetni:

a) a vadászterületnek minősülő föld használója, ha nem tesz eleget a vadállományban okozott kár megelőzésével kapcsolatos kötelezettségének;

b) a vadász, ha a vadászat rendjét neki felróhatóan megsérti;

c) aki a vadat szándékosan kínozza;

d) a vadász, ha az általa sebzett vagy az egyébként súlyosan beteg vad elejtése céljából nem teszi meg a szükséges intézkedéseket;

e) aki a vadat tiltott vadászati eszközzel, illetve módon fogja vagy pusztítja el;

f) aki a vadat tiltott módon zaklatja;

g) aki jogosulatlanul vadászik;

h) aki a jogszerű vadászati és vadgazdálkodási tevékenységet akadályozza;

i) a vadász, ha a vadászjegy, az egyéni lőjegyzék, a hivatásos vadász szolgálati naplója elvesztését, megsemmisülését vagy azok tőle való eltulajdonítását nyolc napon belül elmulasztja bejelenteni a vadászati hatóságnak;

j) aki a vadászkutya vezetőjeként a vadászat megkezdésekor a jogszabályban előírt megkülönböztető jelzéssel a vadászkutyát nem látja el.

(2) Az (1) bekezdés a)-f) és i)-j) pontjai esetében a vadvédelmi bírság mértéke legalább tízezer forint, legfeljebb kétszázezer forint lehet. A vadvédelmi bírság ismételten is kiszabható.

(3) Az (1) bekezdés g) és h) pontjai szerinti esetben a vadvédelmi bírság mértéke esetenként és a cselekmény súlyától függően legalább ötvenezer és legfeljebb egymillió forint lehet.

(4) A törvény alkalmazásában jogosulatlan vadászatnak minősül a 64. § (1) bekezdésében felsorolt igazolások hiányában történő, továbbá a jogosult hozzájárulása nélküli vadászat, valamint az, ha a vadász az általa elejtett vadat e törvénynek megfelelően nem jelöli meg.

85. § (1) A vadgazdálkodási, illetve a vadvédelmi bírságot (a továbbiakban együtt: bírság) a külön jogszabályban meghatározott számlára kell befizetni.

(2) A határidőre meg nem fizetett bírság adók módjára behajtandó köztartozás.

A 2004. évi X. törvény 2. §-a kiegészítette a Btk.-t a 266/B. §-sal és az "Állatkínzás" alcímmel. Ez a § az (1) és (2) bekezdésében határozza meg az állatkínzás törvényi tényállását a következõk szerint:

266/B. § (l) Aki
a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
b) állattartóként, háziasított emlõsállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elûzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki a vadászatról szóló törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott vadászati módon vadászik, illetõleg a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik.

Tehát a (2) bekezdés alapján vétséget követ el a vadászatról szóló törvény (Vtv.) által tiltott eszközzel vagy tiltott módon vadászó személy Ez azonban nem azonos az orvvadászattal!

PS:
Jogász sem vagyok, lehet a bírság összege változott, de ez kit tart vissza?