A napokban kijárkálok a "sarokra" nézelődni. Nincs valami jó hatással az állatokra sem a nagy meleg. Már csak este nyolc körül mászkálnak a vadföldön, addig ők is hűsölnek az erdő mélyén. A mai napot nem csak a meleg árnyékolta be, hanem a fakitermelés is. Pont az a szakasz lett megbolygatva, ahol kiszoktak jönni a vadak. Így ma hiába vártam. Isteni szikraként csapott belém, hogy akkor átszaladok a másik vadföldre, eredmény... hasonló, de rövid időn belül megjelent egy, majd kettő, a végére öt disznó. Gyors -igen gyors- "barátkozás" után, úgy elrohantak, hogy csak a porfelhőről tudtam képeket készíteni. Már épp kezdtem összepakolni, majd hirtelen feltünt egy koca, néhány perc múlva nem messze tőle 15 malaca. Csak, hogy tudjam hol a helyem, rámhorkantott egyet, de nem jelentettem nagy veszélyt, ezért csak lassú kocogással vezette be őket a sűrűbe. A konda után kicsit sántikálva kocogot egy nem éppen jó bőrben lévő malac is, vagy 200 méterre lemaradva. sajnáltam szegényt, nem valószínű, hogy megéri a telet.
Ezek után a vadföldre kikocogó őz és dám már nem is villanyozott fel annyira. :) Holnap megint szerencsét próbálok...
