Végre elérkezett a tavasz. Eddig kellett várni, hogy megjöjjön az ihlet, mert megint elhanyagoltam a blogom. Ha egyáltalán megjött...
Sikerült egyszer-kétszer kiruccannom a természetbe, ha fotózni nem is, de egy jót kikapcsolódni azt igen. Sokat segít a mindennapok zajából, borzalmából kizökkenni még az az egy, másfél óra is amit el tudok lopni a szabad időmből.
Sajnos a hajnali órákról mindig lemaradok, mert igen későn érek haza, de azért igyekszem elkapni a "beváltó" állatokat.
Elkezdtük újra rendbe hozni a lesünket, idén kimélyítjük a fekvő lest ülőre. Nem lesz egy leányálom a sziklás talaj miatt, de azért menni fog. Idén még nem költöztek be a disznók a lesbe, lehet megvárják, hogy berendezzük, nem szeretik a spártai körülményeket. Annak ellenére, hogy nem az etetési napon megyek ki, viszonylag sok állattal találkozom. Pedig igen csak zaklatott a terület, épp a vadföldek hasznosítása folyik, pár héttel ezelőtt szántották be, illetve boronálták, a napokban pedig már a borsót vetették. Remélem egy hónap múlva megnyitják és ki lehet majd ülni a lessátorba fotózni. Addig is a héten kétszer irány a les.
Tegnap ismét összefutottam agancsozókkal -az ifjú vitézek még büszkén hordják koronájukat-, de valamiért inkább egy szó nélkül tovább álltam. Elgondolkodtatott a napokban történt vadász gyilkosság. Manapság bármely erdőben belefuthatunk orvvadászokba, akik úgy néz ki, semmitől sem riadnak vissza. De ez egy másik történet...
Kicsiny lesünknél új lakót fedeztem fel. Az eddigi malacok és kisebb rágcsávók után kiegészült a paletta egy teknőssel. Meghatározása még folyamatban van, egyelőre mocsári teknősre tippelek. Nem is nagyon értem hogyan került a vízbe, hiszen mindentől oly távol van a hely, és egy hegy tetején. Lehet ez a híres tini-ninja teknősök egyike illegalitásban..., de mint megtudtam ezek nem úszkálnak csak úgy nyugodtan és a hátukon rajta van a botjuk vagy mi.
