Az ülepedés... mint az iszap. Olyan jól sikerült, hogy semmi érdekes nem tudott kis fejembe ötleni.
A lényeg, Tamási és környéke még mindig fantasztikus. Sikerült belopnom magam új emberek szívébe, hogy új helyeket tudjak felfedezni, új élményekkel gyarapodni. Remélem az októberi programom is remek lesz. Kaptam egy kis ízelítőt dámokból -itt a gím állomány kicsit háttérben van-, mi várható majd barcogáskor. Rengeteg a dám, mint otthon a gím, vagy a muflon. Hasonlóan bandáznak. Nem tett jót a fotózásnak a rendkívüli nagy meleg, az állatok az etetők által nyújtott árnyékot kihasználva kérődztek, s el-el pilledtek.
A nagy nyugalmat néha megzavarta egy kisebb vaddisznó konda, csak, hogy érezzék a törődést a dámok. Természetesen a kajáért folyt a harc. Milyen hihetetlenek a szarvasok, ők addig esznek, amíg ki nem durrannak. Szinte szó szerint halálra tudják enni magukat, míg a disznó tud (néha) mértéket tartani.
Ha nem jött a négylábú, akkor maradt a kétlábú, pontosabban a szárnyas. No nem a fejvadász, csak azok a rettenetes hangú bakcsók. Pedig a szép piros szemüket, tollazatukat figyelve azt hinnénk, hogy nem is olyan ronda a hangja, valahogy többet mutat a külcsín... vagy csak nekem van ilyen gondolatom. Becserkelni szinte lehetetlen őket, főleg, hogy tanulnak repülni a kicsik, mit repülni, már kész műrepülő bajnokok. Igaz, nem azon a héten, de más kétlábúakat is sikerült "becserkelni". Egy másik blogomon már azt hiszem fent vannak a képek, de népszerűsíteni kell magam, ezért ide is teszek egyet- egyet. Ne csak négylábú 'nagyvadak' szerepeljenek.
