Bontogatom szárnyaim kicsit más területen (is). Átvitt értelemben akár ők is lehetnek nagyvadak, de azért nem nevezném így. :)
Tegnapra volt megbeszélve egy kis fotózkodás, amit viszonylag hamar le is mondtam az özönvíz szerű eső miatt. Épp csak egy kicsit szusszantam, majd egyszer csak észrevettem, hogy szinte fel is száradt az aszfalt az utcán. Telefon, majd új időpont és huss... Szentendre felé vitt az utunk, le a Duna partra. A három lány fülébe a természet vuvuzelájaként zenéltek a szúnyogok, és munkásságukat kis idő elteltével, komoly nyomok mutatták. Kis idő múlva a lányok rendesen "összeverték" egymást, természetesen a vérszívókra való hivatkozással. Simán tudtak most törleszteni egymásnak a múltbéli sérelmekért. :) No félre a tréfával, hisz komoly munkára készültünk. Ági lelkesen sminkelt, Anita segédkezett, Móni tűrt, én meg a reggeli eső után dagasztottam a sarat és egyebeket.
Ági néhány gyakorlott mozdulattal egy könnyű, laza sminket varázsolt Mónira, aki közben nyugodtan tűrte a vérszívók egyre erősödő rohamát. Mikor már eleget itatták a szúnyogokat, elővettem a riasztót, s jól befújtam a lányokat. Kicsit durcásak voltak, nem igazán értették miért is etetem a Duna ezen szakaszának rovarjait, de azért megenyhültek. Lassan nekiláttunk a fotózáshoz, sajnos nem olyanok lettek a képek, mint amilyet szerettem volna, a körülmények sem voltak épp ideálisnak mondhatók. De majd később még készülnek olyanok is remélem.
