Pének hajnalban hagytam abba a blogot...
Tehát Brassó belvárosában áztunk-fáztunk, de Barni olyan lelkes volt, hogy szinte átragadt ránk is a pozitív kisugárzása. Nagy örömmel mondogatta, végre tud pocsolyából visszatükröződő képeket csinálni.
Érdekes egybeesés volt, hogy akkor indultunk a kocsi felé, mikor pont lekapcsolták a közvilágítást. Csak a hegy tetején éktelenkedő vagy lehet épp ékeskedő BRASOV felirat világított. Összeszedtük magunkat, indultunk tovább, talán a következő célig kivilágosodik, mert napfelkelte az tuti elmarad. Elindultunk a Magura és Pestera felé, de közben megálltunk reggelizni egy csodás helyen a Zsernzesti Szurdok Völgynél, ha jól emlékszem a nevére.
Innen indultunk tovább a Magura felé. Ezeken a helyeken tudunk klasszikus tájképeket készíteni, az autentikus házakkal, falu részletekkel kiegészítve.
Remegő lábakkal tértünk vissza Sepsire, alig éltünk. Barni tényleg egy emberbőrbe bújt zerge. Hihetetlen, hogy a 60° -os emelkedőn szökellt felfele. Nagy élményt jelentett az a pár száz méteres földút amin először megpróbáltunk felkapaszkodni a terepjárónkkal, nem sok sikerrel, majd kiderült Attilának 0 azaz nulla gyakorlata van terep vezetésből. No sebaj, mi, de inkább Barni osztotta neki az "eszet", amolyan székelyesen. A felfelé vezető út még hagyján, de lefelé... Szegény Attila nyolcast tekert a kormányba úgy szorította. Még ennek ellenére is volt kedve viccelődni, mikor egy magasabb partfal mellett robogtunk, megkérdezte ki akar madarat fotózni? Épp mellettünk volt egy kis barázda billegető, majd egy székelyes megjegyzésként megkérdezte: lesből? mert akkor megáll mellette. Sikeresen lecsúsztunk a sáron, megúsztuk. Haza értünk, megebédeltünk és ledőltünk pihizni.
Közben készültem a beszédemre, mert 18:00 -kor kezdődött a kiállításunk megnyitója.
A kiállítás megnyitó után egy baráti vacsorán vettünk részt, csodálatos zárásaként a napnak. reggel megint hajnali kelés és indulás a Szent Anna tóhoz és a Mohos láphoz.
